Vannak mágikus szavak, amelyek a puszta jelentésükön túl is képesek hatást gyakorolni nemcsak egyes személyekre, de akár tömegekre, nemcsak egyes eseményekre, de kiterjedt folyamatokra is. Ha meghalljuk, teszem azt, hogy abrakadabra, még a legracionálisabb elme is nyitottá válik a misztikusra, s hajlamos elhinni olyan dolgokat, amelyeket a józan ész kizártnak tart. Nem igazán tudjuk, mi fán terem, mégis, már a kimondás pillanatában a hatása alá kerülünk. Lenyűgöz, magára vonja a figyelmünket, kicsi tartózkodást is ébreszt bennünk, némi szorongással vegyes érdeklődést. Talán a bűvölet szóval lehet legjobban megragadni azt a delejes borzongást, amely hallatán úrrá lesz rajtunk, s birtokba veszi, kisajátítja egész lényünket.
​

 Így vagyunk valahogy a túlzottdeficit-eljárással is. 2004 óta van érvényben Magyarországgal szemben. Kicsit misztikus, mint az agorafóbia, vagy az empiriokriticizmus. Annyi lejött már belőle, hogy van egy kis szégyenpad jellege, de komolyabb arcpír még soha nem színezte orcánkat miatta. Hogy mit is jelent pontosan, nagyon kevesen tudják, s látványosan eddig őket sem érdekelte. Hogy milyen okok vezetnek hozzá, éppolyan kevéssé érdekli az átlagpolgárt, mint az, hogy milyen következményekkel jár. Brüsszel ugyan fel-felemlegette olykor, de közel sem akkora csinnadrattával, mint teszem azt az igazságszolgáltatás függetlenségét, a médiatörvényt, vagy épp az alaptörvény folyamatos módosítgatásának ügyét. Szóval jól elvoltunk mi azzal az eljárással. Nem sértettünk vele különösebben uniós alapértékeket sem, szemben a többi gyakran felhánytorgatott esettel.
Történt, hogy hazánk vezető ereje, felhatalmazva érezve magát a – mágikus szóvá lett ez is – kétharmad birtokában, komolyan elhatározta, hogy majd jól kivezeti az országot ebből a fránya eljárásból. Nagy ügybuzgalommal fogott hozzá tervének megvalósításához, s nemcsak azért, mert gazdasági unortodoxiájának, ötlettelenségének látványos impotenciája okán elkerülhetetlennek tetszett valamiféle siker felmutatása, de azért is, mert a dolog kapcsán, jaj a legyeknek, többet is ütni vélt egy csapásra.
Ott van mindjárt az a 2004-es dátum. Nem kell mondani ugye, hogy ki taszította e súlyos eljárás kellős közepébe jobb sorsra érdemes nemzetünket. Lehet itt, kérem egyszerre Medgyessyzni, Őszödözni, libázni. Had’ szóljon! És persze fel lehet emlegetni a gaz Uniót, amely embernyomorító lépésekre kényszeríti a bennünket ezek nélkül akár a Kánaánba is elvezetni képes vezető erőt.
Végezetül a túlzottdeficit-eljárás alkalmasnak tűnik arra is, hogy sikert faragjanak a semmiből. Mert azt ugye nem gondolhatja senki komolyan, hogy gazdasági üdvtörténetet lehet írni a mögöttünk lévő három évből. Hogy ez a dicsőséges kivezetés az eljárásból felér egy Egyiptomból való meneküléssel. S bármennyire szeretné is a kormány, hogy úgy ünnepelje a kétharmad, ahogy annak idején a 6:3-at, csalódniuk kell. A reálbércsökkenéstől, az egykulcsos adótól megroppant, nyugdíj megtakarításaiért aggódó, s a trafikügyleteken felháborodó embereket a legkevésbé sem érdeklik a makrogazdasági hókuszpókuszok. Az ország jó részét egyre inkább az aggasztja, lesz-e mit másnap a gyerekek elé tenni az asztalra. Szóval inkább 2:3 ez és 1954., mint 6:3.
Ennek ellenére meg fogjuk kapni, hogy Magyarország jobban teljesít. Csak épp omlanak össze a kis- és középvállalkozások, a külföldi tőke kezd aggódni, aminek olyan fájó jelei vannak, hogy elmarad a stratégiai partner Mercedes kecskeméti fejlesztése, amihez vélhetően Orbán beszólásai Angela Merkelnek szintén hozzájárultak. Márpedig magunkat a saját hajunknál fogva nem fogjuk tudni kiemelni a mocsárból, ezt más történetekből már jól ismerhetjük.
A story sokadik üthető legye a választások előtti osztogatás legye lehetett volna. Hangozzék azonban bármennyire fájdalmasan is, a szakemberek egybehangzó véleménye szerint ez a légy is elrepült. Egyrészt az Unió figyelme megjósolhatóan nem fog elterelődni Magyarországról, s ha fiskális lazaságot észlel, akár még a tavaszi választások előtt visszacsúszhatunk az eljárásba. Ez csak azért nem tűnik reális forgatókönyvnek, mert egy kivéreztetett gazdaság képtelen felmutatni olyan teljesítményt, amely a népszerűséget növelő osztogatást lehetővé tenné. Ennyit a mágikus unortodox szavakról. A túlzottdeficit-eljárás helyett talán hatékonyabb lett volna egy konzervatív abrakadabra.