Büdös ez az egész, mint a tíz napig hűtőben felejtett paradicsomos káposzta. A választási eljárási törvény elkaszálása még itt is elérte a média ingerküszöbét. Számos lap számolt be róla, ha nem is a főbb hírek között. Akikkel beszéltem, a Fidesz kudarcát és a demokrácia diadalát emlegették az üggyel kapcsolatban. Hiába, az államok fővárosában azért alapvetően más akusztikája van a szabadságjogokat és az alkotmányosságot érintő kérdéseknek, mint odahaza. Gondolom, diadalról otthon nem beszél senki.

Elképzelem, ahogy szegény Rogán egyik lábáról a másikra helyezve súlypontját, kétségbeesetten kérdezi.
– De Viktor, miért pont én?
– Ki más? – feleli kurtán Orbán.
– Ott a Szijjártó – tesz egy próbát a frakcióvezető.
– Ő az én szóvivőm. Vagy azt gondolod talán te is, amit azok a mocsok balliberálisok szajkóznak éjjel-nappal? Hogy itt minden az én egyszemélyi döntésem? – vág vissza élből az eleven döjf.
– Giró-Szász? – böki ki kissé megszeppenve. – Szóvivő ő is?!
Orbán láthatóan egyre ingerültebb.
– A kormányé! Ez viszont nem kormánydöntés! – harsogja – Nem tartozik a kormány kompetenciájába!
Rogán arcán felragyog az igazság fénye.
– Selmeczi! – kiált megkönnyebbülten – Hát persze, a Selmeczi Gabi! Ő a pártszóvivő.
A miniszterelnök felhorkan.
– Képes lennél 2014-et veszélyeztetni? Gyengének mutatni, sőt, egyenesen lejáratni a pártot?! Döntöttem. Te mondod meg nekik!
Mit tehetne mást, Rogán frakcióvezető összetörten kullog át a sajtótájékoztatóra és bejelenti a hírt, amivel talán senki nem számolt. 2014-ben nem lesz választási regisztráció. Harcedzett, rutinos rókaként azért igyekszik kihozni a dologból a legtöbbet, s hozzáteszi, hogy a kormánypártoknak volna elegendő ereje ahhoz, hogy az alaptörvénybe építsék, s ezáltal az AB számára is támadhatatlanná tegyék a regisztráció intézményét, de az erő nem minden. Az ésszerűség pedig mást kíván.
Na, most aztán politológus legyen a talpán, aki ezt kibogozza. Mert erő, az tényleg volna hozzá. Könnyedén, az eddigi gyakorlatot figyelembe véve szinte rutinból átgyúrhatnák a parlamenti szavazógépezeten a döntést. Legtöbben épp erre számítottak. Mégse tették. Belátták volna? Hesegessük el gyorsan ezt a tünde fényt, ezt a futó reménységet.
Erő és ésszerűség. Csakis erről beszélt Rogán. Arról nem, hogy a magyarországi körülmények között a regisztráció bevezetése a demokrácia arculcsapása lett volna. Szakértők mondják, Belize, Burundi és Mexikó alkalmaz hasonló eljárást. Nem a legjobb asztaltársaság, ha a fejlett demokráciák közé akarunk tartozni. Angliát és Franciaországot badarság emlegetni, ott egészen más rendszer működik, mint a nálunk bevezetni tervezett. Ahogy a gyakran emlegetett USA-ban is. Ráadásul itt államonként eltérő eljárásrenddel, s ami a legfőbb indok, lakcímnyilvántartás hiányában. Van olyan állam, ahol ennek ellenére sem alkalmazzák. Felejtsük el az igazolási kényszer erőltetett analógiáit.
Egyszer egy ünnepségen a Levegőt! című költeményt kellett elmondanom József Attilától. Amikor először hallottam a regisztráció tervezett bevezetéséről, azonnal annak sorai jutottak az eszembe: Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg. Hát pontosan ez itt a bökkenő, politikus hölgyeim és uraim. Hogy ezek a sorok 78 év elteltével sem veszítettek semmit az aktualitásukból. Erre most, hogy helyreállni látszik a józan ész által diktált rend, az öröm helyett azon jár az agyunk, hogy mi a nyavalyáról szól ez az egész? Ennyit a diadalról.
Erő és ésszerűség. Rogán szavai szerint az utóbbi győzedelmeskedet. De miféle ésszerűség? Pár hónapra lett volna csupán szükség ahhoz, hogy az AB összetétele végképp a Fidesz szájíze szerint alakuljon. És akkor aztán mondhat majd akárki akármit. Rossz nyelvek szerint a taláros testület újabb emberei már most sem találtak különösebb kifogásolni valót a parlament által elfogadott törvényjavaslatban. Miért nem volt kellő türelem hozzá, hogy ők legyenek többségben? Áder valóban az alkotmányos elvek sérülése miatt aggódott, amikor átküldte az AB-hez az eljárási törvényt? Nem számolt se ő, se a Fidesz a döntéssel? Ha igen, mi értelme volt eljátszani ezt az egészet? Csak hogy igazolják demokratikus elkötelezettségüket? Szerepet játszhatott-e a történtekben a közhangulat változása? Vagy belső konfliktusok állnak a háttérben?
Mára feleslegessé vált kérdések. Az egyetlen dolog, ami igazán válaszra vár, hogy miféle vélt, vagy valós racionális érdeke fűződik Orbán Viktornak és pártjának e látványos visszalépéshez? Mert kétségeink ne legyenek. A legkeményebb választási matematika működik itt. Ahogy az is biztos, hogy az eljárási törvény hamarosan újra a parlament elé kerül. Majd elválik, milyen tartalommal.
Addig viszont szorongjunk kicsit, s várjuk, hogy megszólaljanak végre az ügyben a Fidesz erős emberei. Azok, akik egyelőre látványosan hallgatnak. Mert a paradicsomos káposztát tíz nap után illik a kukába hajítani, mielőtt a többi étel is megbüdösödik tőle.

Washington DC, 05/01/2013